Beszélgetés Csordás Györggyel galambjairól, és Sarvejcz Mihályról. Gyuri Erzsébeten lakott az Ady Endre utcában. Onnan látta repülni Sarvejcz Mihály galambjait nap, mint nap. A régi Ságvári Endre utca fel lett, ahol Misi bácsi lakott, a Kálmán utcai iskola mögötti részen. 1969-ben megnősült és elköltözött, szintén Erzsébeten lévő Vág utcába. Ahol ma is lakik! És galambászik az óta is, kisebb nagyobb megszakításokkal. 1970-ben ismerte meg Sarvejcz Mihályt és lettek jó barátok, ami tartott egészen Misi bácsi haláláig. Ez 1983. Február 5.-én volt. Misi bácsi ekkor 73 éves volt. 1974-es évben egész falka fiatal galambbal ajándékozta meg Gyurit. Ez egy igen sikeres ajándék volt, mert Csordás György ezekkel, a galambokkal 1974-es év Budapesti magasröptű keringő országos fiatal galambok versenyének bajnoka lett, 5óra13perc hosszidővel, 0óra 40perc röpmagassággal, 1óra 19perc tűnő magassággal.
A képen az akkori bajnok falka látható:
Az öreg galambok Sarvejcz Mihálynál kb. így nézetek ki:
Gyurit megkérdeztem, hogy a Sarvejcz galambok származásáról mit tud. Elmondta hogy Misi bácsi elmondása szerint, a régi Simon galambok leszármazottai az ő galambjai. Simon Gyula 1935-ben volt országos bajnok galambjaival, 3óra hosszidővel és 1óra 18perc tűnő magassággal. (Akkoriban a röpmagasságot még nem értékelték.) Simon galambjai pedig Ditrichtől Ausztriából származó világos, pántos, törtpántos, alacsony állású, rövid lábú galambok voltak. Kerültek még Simon Gyulához galambok, Tomori Endrétől. Tomori Endre deres tenyésztő volt és a befogott világos galambokat, adta oda Simonnak. Sarvejcz Mihály országos 2. volt 1942-es évben, ekkor házi bajnokságot is nyert. Országos versenyen: 4óra 51perc hosszidő 2óra 21perc tűnőt ért el. Házi versenyen: 6óra 09perc hosszidő 0óra 13perc tűnőt ért el. Ezeket, az adatokat Sarvejcz Marikától kapta meg Gyuri, amikor felkereste ez ügyben. Az oklevelek még megvannak, onnan lettek leírva az adatok. Misi bácsi halálakor kb. 30db-os állományt hagyott hátra. Amit akkor Sarvejcz Marika felajánlott Gyurinak, hogy vigye el őket. De Gyuri ekkor nem galambászott. Ezért ezek a galambok a kereskedőhöz (kupechoz) kerültek. Melyek egy-két galamb kivételével levágásra kerültek. Kérdésemre hogy ki vitt még galambot Sarvejcz Mihálytól. Gyuri elmondta hogy Szabó László „Trombitás Szabó” is vitt, még a hatvanas évek elején. Érdekes hogy kettő Szabó László nevű galambász élt az Erzsébeti, Soroksári területen. A galambászok hogy meg tudják különböztetni egyiket a másiktól, beszélgetéseik során. A trombita művészt „Trombitás Szabónak” nevezték, a másik Szabó Lászlót, aki fekete hajú volt „Fekete Szabónak” nevezték. Erről a „Fekete Szabó Lászlóról” azt kell tudni, hogy szintén vitt galambokat Sarvejcz Mihálytól, és szintén, a galambokkal 1972-es év Budapesti magasröptű keringő országos fiatal galambok versenyének bajnoka lett, 5óra49perc hosszidővel, 1óra 10perc röpmagassággal, 3óra 28perc tűnő magassággal. Csordás György mikor 1974-ben bajnok lett, utána a röpcsapata elmagaslott. Ő ekkor abba hagyta a galambászást. Majd később sok évre rá. Ismét elkezdett galambokkal foglalkozni. De ekkor Budapesti tollas lábú kerigőt tenyésztett. Melyekkel nagyon szép sikereket ért el, Magyar országi és külföldi kiállításokon is. Háromszoros arany koszorús mestertenyésztő, 8 országos fajta győztes tenyésztői címet ért el. Országos kiállításokon 74db kiváló galambot sikerült kiállítania. Azt tudni kell, hogy ezeknek, a galamboknak tenyésztése nem könnyű feladat, a nagy lábtollak miatt. A lábtollak kiállításokon nem lehetnek töredezettek, szennyezettek. Ezeknek, a galamboknak a lábtollaik egy kiállítás után olyan mértékben szennyeződik, töredezik, hogy abban az évben már még egyszer nem lehet kiállításra benevezni. A tartás körülményeknek pedig hogy ilyen minőségű galambokat produkáljon az ember. Igen csak extra minőségűnek kell, hogy legyen. Az ajzatot 15-20cm-es durva forgács, terítéssel kell ellátni. A galambok etetése pedig egy nagy homokkal szórt tálcán történt, ami rendszeresen átszűrésre került, hogy a galamb ürülék ne szennyezze, a hosszú lábtollakat. Csordás György ezt a nem egyszerű tenyésztési és tartási technológiát sokk évig alkalmazta, majd felszámolta a Budapesti tollas lábú kerigő állományát. Ezek után Budapesti magasröptű csapos keringő állományt, alakított ki. Ebből is a vörös, sárga, és fekete színváltozatot tenyésztette, körülbelül, négy őt évig. Jelenleg Budapesti magasröptű keringő galambjai vannak.
Nedoluha Györgytől szerezte be állománya, alapgalambjait. A Budapestik mellet, postagalambokat is tart. Ezeket az udvarban lévő, kis galambházban. A „Pörtlik” pedig a főépület padlásán vannak elhelyezve, ahol tágas dúcok és jól kialakítót kijárok, vannak.
Érdeklődtem, mért tart postákat és mért pont fehéreket. Azt a választ kaptam, a fehér postáknak két szerepük is van. Jól jön a konyhára, egyszerű a pucolásuk, a fehér színük miatt. A másik szerepük pedig. A „Pörtlik” szoktatásakor a csellengő, vagy hirtelen felugró fiatalokat, a fehér posta falkával a délutáni órákban rendszeresen, összetudom, gyűjteni. Így a szoktatáskor a veszteségemet minimálisra tudom csökkenteni. Galambjaival nem versenyez, de rendszeresen hajtja őket. Megelégedéssel nyilatkozta, 6-10óra hosszidőt is teljesít a falkám, változó magas szállással, persze ez mindig függ, az időjárástól, és az etetési módszertől, az adott napon.
Csordás György galambjainak fotói, már február óta láthatóak a tenyésztők oldalán.
Ez úton is megköszönöm neki, hogy a birtokában lévő információkat meg osztotta velünk.
