Pekó Józsefről és galambjairól.

Pekó József 1928-ban született. Galambja kisgyerek kora óta van. Ez időben még több fajtát képviselt az állománya. Ez az időszak 5 éves korától 11-12 éves koráig tartott. Ezek után viszont csak „fehéreket” tartott. Józsi bácsi fehéreknek nevezi a „Pörtli galambot”.

Elmondása szerint első időben még vegyes volt az állománya. Akkoriban Pilisvörösváron lakhelyén, minden harmadik, negyedik házban fehéreket tartottak. Ez tartott egészen a hetvenes évekig, mikor is a postagalambok tartása, került előtérbe, a faluban.
Itt Vörösváron a helybéli tenyésztőktől szerezte be első galambjait. Később mikor Pestre járt iskolába, és dolgozni. Már céltudatosan válogatta össze az állományába kerülő egyedeket. Igyekezet standard minőségű egyedeket beszerezni.
Utcájuk végében lakot egy tenyésztő. Ő fogott egy elmagaslott Babos Vilmos galambot, amit megvásárolt. Ez a galamb állománya alap galambja lett. Ez egy világos koszorús galamb szegett sötét szárnytollakkal. Tiszta szép fehér szárny lappal, vegyes farokkal, melyben több volt a fehér toll, mint a sötét. Ez a galamb kiváló röpkészséggel rendelkezett.
A saját galambjai között volt egy nagyon gyengén spriccelt nyakú, fehér farkú, szegett szárnyú tojó, (ez inkább gólyásnak nevezhető). E két galamb került párba és ezek gyerekeiből tenyésztett tovább.
A Kispesti piacon vásárolt egy zöld nyakú, nagyon szép rajzú galambot, ez gatyás volt. („Gatyamarci”)
Vörösváron szintén hozzájutott egy szintén elmagaslót galambhoz. Ez egy Ladányi gyűrűs galamb volt, sötétlila nyakkal zárt koszorúval, tiszta szárny-lappal, és háttal.
Ekkor az állománya még a világoszöld koszorús típust képviselte.
A világos tojókat párba tette a sötét koszorús Ladányi hímmel. Az ezekből kelt, legjobb rajzú, fej formájú, szemszínű galambok lettek kiválogatva, tovább tenyésztve.
A válogatás alapja ebben az időszakban a következő volt. Odafigyelt a fejformánál a szem feletti rész legyen széles, fentről nézve kicsit hosszabb, mint a szélessége, fejtető íve enyhén szilva alakú, a szem hús legyen szürke, a szem színe pedig kék árnyalatú, és ne legyen erezett.
Frítcz Józseftől Pilisszentivánról sikerült beszereznie egy (Csepeli) Tóth Mihály gyűrűs galambot. Ez rövid lábú, szép szegett szárnyú vegyes farkú, zöld nyakú galamb volt. Közel ezzel egy időben hozzájutott egy Vass Jenő gyűrűs tojóhoz, szintén szép tiszta szárnylappal rendelkezett. Gyenge halvány koszorúval viszont remek fejformája volt. Ugyan csak Tóth galambot kapott Dr. Varga András tenyésztőtől a „Prakkoló” vonalból, és egy sötét kéknyakú galambot Kovács Lászlótól is.
Itt elmondta még Józsi bácsi, hogy tudni kell hogy a Tóth, Vass, és a Ladányi galambok gyerekei szintén jó röpképeszségű galambok lettek.
A Tóth és a Vass galambot párba tette. Ebből a párosításból nagyon szép koszorús galambok keltek.
Ekkor már Óbudán volt egyesületi tag. Az Óbudai kiállításon fajta győztes lett a Tóth, x Vass párosításból származó tojó galambja.



Ekkor rendelkezett már két különálló vonallal, a kék lilás nyakúval és a zöld nyakú vonallal.
Kovács Lászlótól beszerzett egy Kolinek hímet is. Világosszürkés koszorúval, hosszú test felépítéssel (közelített a postagalamb nagyságához), szép tiszta babozottság nélküli galamb volt. Ezt a hímet a saját tojóival párosította. Érdekesség ebből a galambból kelt többször is kontyos.
A meglévő állományában rokon párosításokat végzet, és így kialakított egy egységes állományt.
Az Óbudai fajta győztes tojó lánya volt párban a Ladányi hímmel. Ebből a párosításból kelt egy a szokásostól rövidebb csőrű, nagyon jó csőrkötésű, tömörebb fejformájú fiatal hím, lila koszorúval. Ennek a galambnak lett a neve „Nózis”.



Bekerült a tenyésztésbe ez a galamb is. Későbbiekben pedig egyik alap galamb lett.
Egy Budapesti Nemzetközi kiállításon a 1970-es években 10db galambot állított ki. Mind a 10db ekkor kiváló minősítést kapott. Ő galambja lett ekkor a fajta győztes hím, és tojó is. Ettől az időszaktól kezdődőt a koszorús galambok nagybani tenyésztése a kiállításokra.
Mezei Sándor, Huszárik András, Takács Sándor meg még sokan vásároltak tőle galambot vérfrissítésre állományukba.
Galambjai azonban nem csak szépek voltak, hanem jól is szálltak. A röpidejük nem volt hosszú, öt és fél, hat és fél óra közötti. Gyorsan emelkedő galambok voltak, a feleresztéstől számítva- elfogadható időben 25-30 percen belül eltűntek. Gyakori volt a három és fél négy óra tűnőmagasság is. Elsősorban a fiatal galambok versenyét szorgalmazta. Így szelektált. Az első vedlés után ugyanis a galambok rajza is kialakult és a szépnek ígérkező egyedeket lezárta. Így alakult ki a Pekó galambokra jellemző törzs, amelyet még ma is gyakran emlegetnek, és sok tenyésztő állományában megtalálható.
Elmondása szerint azért hagyta abba a fehérek tenyésztését, mert egy országos kiállításon, saját kiállítót azonos pontszámú –kiválónak minősített- galambjaival szemben. Egy az általa tenyésztett, eladott, Pekó József gyűrűvel ellátott, galambot hoztak ki fajta győztesnek.
Ennek hatására számolta fel állományát és adta el Takács Sándornak, és másoknak.
Azóta postagalambokkal foglalkozik, és ér el sikereket velük.

A cikkben látható képeket Józsi bácsi válogatta ki, és azt mondta, ezekhez hasonlítanak legjobba a cikkben leírt galambok.

Ezek a fotók 1962-ben készültek.